Csoda, hogy megszületett, csoda, hogy haza került, csoda, hogy olvasható. A felsőnyárádi kántortanító kétség és remény között vezette naplóját a szovjet hadifogságban. Szoboszlay György sorsában 700 ezer honfitársunk osztozott, katonák és civilek, köztük sok asszony és lány is. A naplóról szólt a Kossuth Rádió Regényes történelem című adása 2022. február 25-én.
Karanténhelyzetben sokat emlegetjük a "hadikonyhát", időnként azonban szembesülünk valóságos hadifogságban írt „menüsorokkal”. Szoboszlay György naplójának minden betűje a fogságban íródott, ezt csempészte haza. Hasonló, szovjet hadifogolytáborban született naplót a történészek nem ismernek. A följegyzett receptek a nehéz helyzetben sokszor kisegítették, az otthon ízei adtak neki és társainak erőt. Egy kórházban lévő társának például a vízzel készült eperhab leírását küldte – ajándékba.
...olykor felbukkan valami, ami szíven üt, és messze túlmutat önmagán. Receptek, amelyeket éhségtől és honvágytól gyötört, szabadságuktól megfosztott, rettegő emberek idéztek föl, jegyeztek le, hogy legalább az otthoni ízek emlékével életben tartsák magukat és egymást. Ha ezekbe beleolvas az ember, nem tud eléggé hálát adni a Jóistennek, hogy csak annyi baja van, amennyi van, pedig mostanában sokaknak akad bőven. (...)
Néhány évvel ezelőtt jelent meg Czingel Szilvia szerkesztésében egy nagyon megrendítő gyűjtemény – Szakácskönyv a túlélésért, Corvina Kiadó, 2013 –, amely a lichtenwörthi koncentrációs tábor női barakjában keletkezett 1944–45-ben, öt budapesti deportált közös ábrándozásai közepette. A 149 ételrecept valami elképesztő csoda folytán hazakerült, és 2007-ben kihullott egy Károly körúti konyha kövére. A könyvből és az öt „alkotótárs” élettörténetéből emlékezetes előadás is született a Gólem Színházban.
Gondolnánk, ilyen csoda egyszer esik meg a világtörténelemben, hogy rabok ócska papírra vetett macskakaparásai hosszú hónapokon vagy éveken át kikerülik a motozást, a tetvetlenítést, és szerzőjükkel, őrzőjükkel együtt nem tűnnek el végleg a föld színéről – de nem, ez a csoda a lichtenwörthi lengyel rabok egyikével is megesett. 2017-ben pedig Debrecenben jelent meg egy szovjet hadifogságból szerencsésen hazatért magyar katonatiszt, Szoboszlay György naplója, aki a napi események mellett följegyezte a társaitól gyűjtött recepteket, nem is keveset. (...)
Gyorsan haza! Szkoro damoj! – ezt a címet kapta a könyv, és aki végigolvassa, könnyen megérti, miért ez a jajszó járt szüntelenül a rabok fejében.
Saly Noémi írásának folytatása a Magyar Konyha 2020. decemberi számában olvasható
– Azt, hogy milyen volt a tábori élet, ez a napló tökéletesen bemutatja – húzta alá Stark Tamás történész, a Szovjetunióba hurcolt magyar hadifoglyok kutatója, aki 2018. február 22-én, a Kommunizmus áldozatainak emléknapján tartott előadást Miskolcon.
A kommunizmus áldozataira emlékeztek a megyei könyvtárban
minap.hu
a teljes cikk »
Ez a megjelenésében is igényes kiadvány jóval több, mint egy hadifogoly naplója. Nemcsak gazdag információkat közöl a hadifogság viszonyairól, az általa megtett hosszú út során tapasztalt viszonyokról, a Szovjetunióban látott állapotokról. Egyszerre kordokumentum, adattár és családtörténet is. (…) Felmerül a kérdés, hogy egy fogoly a szovjet táborok embertelen körülményei között, ahol az egyetlen cél a túlélés lehetett, miért fog naplóírásba, ami önmagában sem veszélytelen vállalkozás. (…) Szoboszlay György értelmiségi volt, akinek az írás, olvasás alapvető létszükséglet. Szellemi képességeinek megőrzése, ápolása a jövő, a szabadulás iránti reménykedés is volt. Aki ezt feladja, az saját életesélyeit is csökkenti.
Pallai László írása
Debreceni Szemle, 2017/4
A teljes cikk »