Szoboszlay főhadnagy naplója az érdeklődőknek mementó történelmünk gyászos korszakáról, a történészeknek pedig megkerülhetetlen forrásmű.
Magyar Miklós írása
Könyvkultúra Magazin, 2017. június 20.
A teljes cikk »
Hiánypótló Szoboszlay György hadifogolynaplójának kiadása, hiszen a szovjet táborokban nem volt ildomos feljegyzéseket készíteni. (…) a kötet azonban nemcsak emiatt kuriózum, a fogolynaplót követő személyes hangvételű utószóban Szoboszlay György gyermeke, Ágnes emlékszik vissza arra, milyen volt apa nélkül felnőni, vagy éppen mindhalálig titokban cipelni az egykori raboskodás terhét. Így teljes a Gulag-napló.
Lukácsy György írása | a teljes cikk »
Heti Válasz, 2017. június 8.
„…valóban a táborokban íródott naplója – nem visszaemlékezés! – a mindennapi rutintörténések mellett (tisztálkodási nehézségek, munka, élelmezés, orvosi-egészségügyi problémák) olyan szokatlan dolgokba is beavat minket, mint hogy mivel tölti egy fogoly a szabadidejét (például tábori színházi előadások), mit főz elméletben, miről álmodik, és hogyan gondolja magát vissza a családjához, a civil életbe. Az ételért, cigarettáért cserélt apró lapocskákra vetett írásokból összerendezett kötet értékét növeli a rengeteg illusztráció (…), a szerző lányának (…) Apa nélkül címmel írt utószava, valamint számos páratlan forrásértékű névsor.
Farkas Anita írása
Demokrata, 2017. május 31.
Szoboszlay György naplójának kuriozitását az adja, hogy a táborokban keletkezett, vagyis nem az események utólagos összefoglalását adja. Az önéletrajzi emlékezet szándékolatlanul is torzító jellegéből szükségszerűen adódik, hogy a főhadnagy rövid írásai a lejegyzett események időbeli közelségéből fakadóan a Gulag-visszaemlékezések többségénél pontosabban tükrözik a szerző által megélt valóságot. Az igényesen megszerkesztett (…) kötet korántsem csak a kutatók érdeklődésére tarthat számot.
könyvismertető és interjú a mult-kor.hu portálon
„Érdekes, izgalmas, néhol szomorkás, másutt derűs olvasmány ez a napló. Bizonyos értelemben fontos is, sőt pótolhatatlan, mert például fogolynévsorokat közöl. Nem egyet, nem kettőt: sokat. De szó esik benne hadifogolyszínházról, hihetetlenül színes – máskor meg éppen nyomasztó – hadifogolyálmokról, fürdésről és a tisztálkodás igen rafinált módszereiről. Különösen érdekes, amikor a naplóíró éber révedéseit írja le, melyekben „hazaröpül” a családjához, a feleségéhez, akit Édeskének becéz, a gyerekeihez, a templomba vagy épp ünnepekre.”
Száraz Miklós György írása
Magyar Idők, 2017. március 18.