Két éven át semmit sem tudott szeretteiről a szovjet hadifogságba esett kántortanító

Szoboszlay György naplójának kuriozitását az adja, hogy a táborokban keletkezett, vagyis nem az események utólagos összefoglalását adja. Az önéletrajzi emlékezet szándékolatlanul is torzító jellegéből szükségszerűen adódik, hogy a főhadnagy rövid írásai a lejegyzett események időbeli közelségéből fakadóan a Gulag-visszaemlékezések többségénél pontosabban tükrözik a szerző által megélt valóságot. Az igényesen megszerkesztett (…) kötet korántsem csak a kutatók érdeklődésére tarthat számot.

könyvismertető és interjú a mult-kor.hu portálon

A teljes cikk »