A naplóról

„Érdekes, izgalmas, néhol szomorkás, másutt derűs olvasmány ez a napló. Bizonyos értelemben fontos is, sőt pótolhatatlan, mert például fogolynévsorokat közöl. Nem egyet, nem kettőt: sokat. De szó esik benne hadifogolyszínházról, hihetetlenül színes – máskor meg éppen nyomasztó – hadifogolyálmokról, fürdésről és a tisztálkodás igen rafinált módszereiről."


A szovjet táborokban nem engedélyezték feljegyzések, naplók stb. készítését, vagy ha kézültek is effélék, azokat nem hozhatták haza, nehogy információk szivárogjanak ki szovjet táborokban uralkodó embertelen körülményekről, a kényszermunkáról. Mivel Szoboszlay György naplója a fogság alatt készült (nem visszaemlékezés, nem az események utólagos, naplószerű összefoglalása), igazi kuriózum, ehhez hasonlót a szakirodalom nem ismer. A napló forrásértékét számtalan névsor is emeli.


Szoboszlay György (1909-1992) magyar királyi főhadnagy (miskolci magyar királyi 13. Görgey Artúr honvéd gyalogezredben), népiskolai tanító, leventeoktató, tényleges katona, a háború után vájár, tanár és iskolaigazgató a Borsod megyei Felsőnyárádon.


1945. május10-én esett szovjet hadifogságba Ausztriában. Innen az Azovi-tenger partján fekvő Taganrogba, majd a Moszkva melletti tusinói táborba került, ahonnan 1947 júniusában tért haza falujába.


Beszámol a rabélet eseményeiről, az ellátásról, a munkáról, az emberi kapcsolatokról és a tábor politikai és kulturális életéről is, a hazatérés örökös latolgatásáról.

Mit csinál a fogoly a tábori élet „szabadidejében”? Mert mindig éhes, főz – elméletben, szóban persze, és Szoboszlay György lejegyezte a hallott recepteket.

A fogoly hazaálmodja magát – 1945 tavaszától egészen 1947 márciusáig (ekkor kapja meg az első levelet a hazulról) semmit sem tudott a családjáról.

A fogoly terveket sző arról, hogyan gazdálkodik majd, ha hazatér.